Kovács István “Kokó” olimpiai és világbajnok ökölvívó, a magyar sportélet egyik legikonikusabb alakja. 1970-ben született Budapesten, pályafutása során több súlycsoportban is bizonyított, és az 1996-os atlantai olimpiai aranyérmével örökre beírta nevét a magyar sporttörténelembe.
Versenysport karrierjét követően a médiában, a vendéglátásban és a nemzetközi sportszervezetek világában is aktív szerepet vállalt, napjainkban pedig a Magyar Ökölvívók Szakszövetségének elnökeként dolgozik a sportág megújításán. Hitvallása, hogy a fegyelem, a kitartás és a bátorság nemcsak a ringben lehetnek a siker kulcsai, hanem az üzleti és vezetői életben egyaránt.
Kokó története inspiráló példája annak, hogyan lehet újra és újra felállni, szembenézni az élet kihívásaival és minden helyzetben megtalálni az új célokat, amelyekért érdemes küzdenünk.
Kevés olyan magyar élsportoló van, akinek a neve egyszerre foglalja magába a kitartást, a fegyelmet és az emberi méltóságot. Kovács István, vagy ahogy mindenki ismeri: Kokó, olimpiai és világbajnok ökölvívó, aki sportkarrierjét követően a médiában, a vendéglátásban és a nemzetközi sportszervezetek élén is letette névjegyét. A CEDukáció podcastban most nemcsak sportolói pályafutásáról, hanem vállalkozói tapasztalatairól, vezetői hitvallásáról és magánéleti motivációiról is őszintén mesél.
Kokót a vállalkozói világ sosem az anyagi haszon miatt vonzotta – sokkal inkább hajtotta az értékteremtés, az újfajta kihívások és az új ötletek megvalósítása. Több vendéglátóhely alapítójaként és vállalkozás társtulajdonosaként rámutat arra, hogy a siker kulcsa a megfelelő partner kiválasztása: olyan társra van szükség, akinek a szenvedélye és hivatása az adott terület. „Én csak olyannal szeretek társulni, akinek ez a hobbija, a szerelme, az élete” – fogalmazza meg üzleti ars poeticáját.
A beszélgetésből az is kiderül, hogyan kezeli a konfliktusokat a ringen kívül is, a sportban tanult fegyelem, higgadtság és logikus gondolkodás segítségével. Kokó nemcsak győztesként mutatja magát, hanem olyan emberként, aki a hibákból és kudarcokból ugyanúgy tud építkezni, akár a sikerekből. Személyes történetei a Lausanne-i sportközponttól kezdve a budapesti La Pampa éttermen át a Hősök terére tervezett 100 mérkőzéses ökölvívógáláig azt mutatják, hogy kitartással és elszántsággal minden élethelyzetben képesek lehetünk nyitni az új lehetőségek felé.
Sportvezetői munkájáról szólva mesél a Magyar Ökölvívó Szakszövetség élén vállalt feladatairól is. Nyíltan beszél a kihívásokról: a sportág megosztottságáról, az utánpótlás nehézségeiről, és arról, hogyan próbál fiatal szakembereket bevonni a szervezet életébe. Fontosnak tartja, hogy ne csak adminisztratív vezető legyen, hanem aktív résztvevő, aki tűzoltóként, szervezőként és motivátorként egyaránt hozzájárul a hazai ökölvívás fejlődéséhez.
Az epizód egyik legfontosabb üzenete, hogy a sportban tanult mentalitás – a felkészülés, az önuralom, és a céltudatosság – minden élethelyzetben kamatoztatható. „Olyannak lenni, mint bárki más, de olyat tenni, mint senki más” – ez a gondolat nemcsak Kokó sportkarrierjét, hanem egész életét végigkísérte. Szolgáljon inspirációként mindazoknak, akik éppen saját szakmai pályafutásukon belül kutatnak új célok után.